Dilemma 11/14/2008
 

 2000 Ft-ért csak igazán jelképeset tudunk ajándékozni, amire valószínűleg nincs is szüksége a megajándékozottnak. Ha nem készülünk, csak az apróságoknak valamivel, jobban fogunk égni, mint az izzók a karácsonyfán, ha esetleg mi leszünk váratlanul megajándékozva. Már jó pár hete azon jár az eszem, hogy kinek és mit kellene karácsonyra ajándékozni. Több kérdés is felmerült bennem e témában.

Először is kinek ajándékozzunk? Mert ugye nem szabad megfeledkezni a manapság minket sújtó gazdasági csődről. Most nem igazán illdomos szórni a pénzt. Szóval, nagy a család. Vannak gyerekek, szülők, nagyszülők, keresztszülők, unokatestvérek, barátok, ügyfelek és nem utolsó sorban mi a párommal. Lehetne valahogy szűkíteni a kört? Például csak a gyerekek és más senki. A dolog elviekben működhet, de csak elviekben! Ugyanis a rokonság egyik fele szintén hasonló cipőben jár, mint mi, vagy legalábbis átérzi a problémánkat, hogy nem vagyunk milliomosok és minden fillér számít. A másik felével van a baj.

"Ugyan! Nem kell semmi!" - ismerős frázisok, ugye? Az esetek 99 % -ában azok szájából hangzanak el ezek a mondatok, akik természetesen elvárnak valamit. Férjemmel szoktunk mosolyogni azon, hogy milyen képet vágna például a szeretett rokon, ha a fa alatt csak boldog karácsonyt kívánnánk és azt mondanánk a Jézuska csak ezt hozta, hiszen azt mondtad neked úgysem kell semmi. Hát el tudod képzelni Te is kedves Olvasóm, hogy mekkora sértődéshez vezetne ez.

És rögtön jön a második és a harmadik kérdésem is. Miről szól tulajdonképpen a karácsony? Miről kellene hogy szóljon? Karácsonykor, mi legalábbis, Jézus születését ünnepeljük és azt, hogy együtt van a család. A családon itt a globális családot értem. Ha nem is szent este, de az ünnepek alatt mindig szakítunk időt a rokonság végiglátogatására és hozzánk is eljön mindenki megnézni a karácsonyfát. Folytatván előző gondolatmenetemet, ebbe a tézisbe a gyermekajándékok szerintem még abszolút beleférnek. A gyerekeket lehet az eszmei értékekre nevelni, hogy felnőtt korában helyesen gondolkodjon, de amíg kicsik, nem szabad megvonnunk tőlük a meglepetés örömét, hiszen az oviban és a suliban mindenki azzal kezd a téliszünet után, hogy mit kapott karácsonyra. És milyen rossz érzés is lenne csemeténknek, hogy mindenki kapott valamit, csak ő nem. Szóval a gyerekajándékok kellenek. Ha viszont gondolok a sértődősökre is és nekik veszek valamit, akkor már a hasonló elveket vallókat sem akarom kihagyni az ajándékozás öröméből. Viszont itt az újabb dilemma: ha adunk valamit annak, aki nem számít rá, mert ugyanúgy gondolkodik, ahogy mi, roppant kínos helyzet fog előállni. Nem minket zavar, hogy nem kapunk semmit, hanem Ő fogja magát kellemetlenül érezni, hogy nem készült nekünk semmivel. Mi lehet a megoldás? A fent nevezett rokonnak adjak, édesanyámnak pedig ne? Vagy ne törődjek a megalázottak érzéseivel? Esetleg menjünk mi először családlátogatásra és akitől kaptunk valamit, annak másnapra kerítsünk elő expressz bármit, amit az éppen nyitva tartó benzinkúton beszerezhetünk? Vagy, és ez a negyedik kérdésem, minimalizáljuk a keretet és mindenki kapjon valami jelképeset? Mi van, ha mi nemcsak jelképeset kapunk? Kellemetlen! Mennyi legyen a minimál tarifa? 1000 Ft? Abból már szinte semmit nem kapunk. 2000 Ft? Ha összeszámolom, legalább 23 főnek kellene a piciken kívül csomagot összeállítani. Ez már magában 46000 Ft felesleges pénzkidobás! Hiszen akár egyenajándék, akár nem,


Te mit tennél?   


Főoldalra   Lap tetejére
 

 
 

Hello. Ma 2008. november 12. van. Elkezdtük a karácsonyi készülődést. Nagyobbik fiammal ablakdíszeket készítettünk. Philipp csak egy fogtündért és egy Mikulás bácsit akart. Nem igazán értem, hogy jön a fogtündér a karácsonyhoz. Mivel a fiam még csak öt éves, így a fogai sem hullanak még. Szóval minden próbálkozásom ellenére, miszerint a tündért majd egy - két év múlva "csak úgy" kellene elkészítenünk, nem sikerült meggyőznöm. Feladtam. Aztán elkezdtem rajzolgatni. Természetesen mi mással kezdtem volna, mint a fogtündérrel. Kicsit nehéz volt, mert nem igazán tudtam hogy néz ki. Gyermekem útmutatása így hangzott: " Tudod anya! Szép szőke haja van, mint neked, vannak szárnyai és egy pálcája, aminek csillag alakú a vége." Hát rajzoltam valamit. Szerintem nem lett tökéletes, de a fő, hogy Philikének tetszik.:)

A tündér után foglalkozhattam a többi karácsonyi jelképpel. Rajzoltam egy télapót, karácsonyfát, angyalkákat, ajándékot nagy masnival, hóembert, csillagot és jégvirágot. A harangokat majdnem elfelejtettem. Mikor meglátta a skicceket a fiam, rögtön lecsapott rájuk: " Anya, ezek olyan szépek! Ezek lesznek az enyémek. Jó?" - Hát ki tud ennek ellenállni? Természetesen mindegyik kép prototípusa az Ő ablakát fogja díszíteni. Mi marad nekem? Hát a duplikáció. Na jó, nem egészen egyformák lesznek. Majd egy kicsit máshogyan fogom színezni azokat, amik a többi ablakra kerülnek.

A rajzok elkészültével nekiláttunk a kontúrozásnak. A kisebbik tubus kontúrfesték használata során még nem volt semmi probléma. Akkor kezdődtek a kellemetlenségek, mikor a nagyobbik tubust kezdtem meg. Kicsit folyós volt, így tiszta kontúrfesték lettem én is és a ruhám ujja is. Még szerencse, hogy a festék vizes bázisú, így könnyen eltávolítható. A következő probléma a színezésnél következett. A hóember túl nagyra sikerült, így először a fehér festék fogyott el. Aztán a fenyőnél a zöld, az angyalkánál az arany, a Mikulásnál a piros. Egyenlőre abba kellett hagyni az egészet, lévén este hétkor már nem igazán tudok festéket beszerezni. Félben maradt az ajándék, a csengők, a jégvirágok és a csillag. Na, nem baj, legalább nem kell gondolkodnom hol töltsem az ebédidőmet. Természetesen a dekorációs boltban!    

Főoldalra      Lap tetejére